Kézilabda Live

A spanyol edző sírt a sajtótájékoztatón, a dán el sem ment

Nagyon nem volt jó a dán férfiválogatott edzőjének lenni vasárnap Barcelonában (Fotók: Reuters)

Forró hangulatban, a döntő után még másfél órával is ünnepelte a barcelonai Sant Jordi közönsége az új férfi kézilabda-világbajnokot, jelesül a házigazda spanyol válogatott tagjait, miközben a sajtótájékoztatón furcsa események történtek.

Nagyon nem volt jó a dán férfiválogatott edzőjének lenni vasárnap Barcelonában (Fotók: Reuters)

Nagyon nem volt jó a dán férfiválogatott edzőjének lenni vasárnap Barcelonában (Fotók: Reuters)

A spanyol–dán döntő (35–19) után zsúfolt konferenciaterem várta a két szövetségi kapitányt, valamint a csapatonként szintén kötelezően megjelenő egy-egy játékost. Ám az újságíróknak csalódniuk kellett, mégpedig a dánokban.
STERBIK: KÉT NAPIG ÜNNEPELÜNK
„Fantasztikus meccsen nyertünk, méghozzá megérdemelten, ezzel beérett a sok munka gyümölcse – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Sterbik Árpád, aki bravúrjaival döntő érdemeket szerzett a vasárnapi sikerből. – Most ünnepelünk, ami tart hétfőn is, mert a kimondhatatlan boldogságunknak, a hatalmas teher alóli felszabadultságunknak utat kell adni. A hét közepén azonban már újra edzünk…”
Az adai származású magyar kapus, a Veszprém hajdani klasszisa a mérkőzésről is beszélt, saját fényezése helyett főként a társakat dicsérte.
„Amit a második félidőben, elsősorban a védekezésben bemutatott a csapatunk, azt nehéz szavakkal leírni. Hibára késztettük a dánokat, és az így szerzett labdákból könnyű gólokat lőttünk, ellenfelünk pedig talán nem is hitt a szemének, amikor behozhatatlanra nőtt az előnyünk. Barátommal, José Sierrával ezen a tornán is jól, taktikusan megosztoztunk a kapusokra osztott feladatokon.”
„Szövetségi kapitányunk, Ulrik Wilbek a döntő után azonnal visszatért a csapat szállodájába, és engem kért meg, hogy tolmácsoljam a szavait – mondta Finn Jensen, a dánok sajtószóvivője, aki a dán kapitány helyén ült. – Nagyon kellemetlen vereséget szenvedtünk, ugyanakkor játékosaink értékesnek tartják a világbajnoki ezüstérmet is. Ezt szerezték meg két éve is. A spanyolok sokkal jobbak voltak, a szünet után fantasztikusan játszottak. Köszönöm, ennyit kellett tolmácsolnom.”
A dán játékosok nevében Niklas Landin érkezett a „kínpadra”, de senki sem bántotta, sőt kérdést sem kapott az után, hogy röviden elmondta a véleményét.
„A világbajnokságon a döntőig remekül haladtunk, de az utolsó meccsre elfogyott az erőnk – vélekedett a kitűnő kapus. – Az első félidő közepétől nem volt sok közünk a mérkőzéshez, rosszul védekeztünk, hagytuk a spanyolokat, hogy lerohanjanak bennünket. Ilyen rosszul még sosem játszottunk.”
A világbajnok gárda kapitánya, Valero Rivera hosszan, többször elérzékenyülve, és párásodó szemmel értékelt, de azért nem állta meg szó nélkül kollégája eltűnését…
„Bocsánat, hogy ezzel kezdem, de nagyon sajnálom, amiért Ulrik Wilbek kollégám, akit a nemzetközi szövetség éppen a napokban az év edzőjének választott, nincs közöttünk, és ezt a viselkedését méltatlannak tartom saját csapatával, a közönséget képviselő újságírókkal, de velünk, az ellenfelével szemben is – fogalmazott karakánul Valero Rivera. – Együttesünk bebizonyította a döntőben, hogy jelenleg a világ legjobbja, és ebben valamennyi játékosomnak része volt. Ha valakit mégis ki kell emelnem, az Sterbik Árpád, aki a kapuban újra megmutatta, miért tartják a világ legjobbjának ezen a poszton. Nagyra értékelem a horvátok és a szlovénok szereplését a vébén, nekik is főszerepük volt abban, hogy csúcsminőségű játékot látott a kézilabdát kedvelő világ.”

hird