Kézilabda Live

Harminc éve lett vb-2. a férfiválogatott

Március 8-án ünnepeljük a magyar férfi kézilabda-válogatott felnőtt világversenyen szerzett eddigi egyetlen érmének harmincadik évfordulóját: 1986-ban Zürichben világbajnoki 2. lett a nemzeti együttes.

A csapat az 1982-es világbajnokságon a 9. helyen végzett, és már akkor benne volt a kiugrás lehetősége, hiszen négy(!) mérkőzése is döntetlenre végződött. Az együttes 1983-ban a B-csoportos világbajnokságon szerepelt, amelyet megnyert, ráadásul olyan mezőnyben, amelyben ott szerepelt a csehszlovák, az NSZK-beli, a svéd, a spanyol, a francia, vagy éppen az izlandi csapat is.

1985 augusztusában az akkor 31 esztendős, de trénerként már 1982-ben BEK-győztes Mocsai Lajos lett a válogatott szövetségi kapitánya, és az együttes a világ akkori legjobbjai közé tartozó csapatok (Szovjetunió, Jugoszlávia, NSZK, NDK, Lengyelország) ellen lépett pályára a felkészülés során, a későbbi vb-döntőbeli ellenfél jugoszlávokkal háromszor is megmérkőzött idegenben 1986 februárjában (egy győzelem mellett két szolid vereség a mérleg).

A világbajnokságot a két skandináv együttes, a dán és a négy évvel később világbajnok svéd csapat elleni győzelemmel kezdte a csapat (25-21, 23-22), Algéria ellen a siker (23-19) ellenére azonban beütött a krach: a csapat vezére, Kovács Péter egy esést követően kéztörést szenvedett. Ő azonban levette a gipszet, és szó nélkül végigjátszotta a vb-t: a következő négy mérkőzésen 24 gólt szerezve! – Valóban eltört a kezem, de a kórházból kijőve este levettük a gipszet, eszembe nem jutott, hogy ne lépjek pályára a világbajnokságon, természetes volt, hogy összeszorított fogakkal, beinjekciózva, de játszom – emlékezett vissza Kovács Péter. – A korábbi világversenyeken rendre elbuktuk a lehetőségeinket, azt gondoltam, már soha nem érünk el komoly sikert a csapattal, többünknek ráadásul világbajnokságon az utolsó esély kínálkozott, de talán érettebbek lettünk 1986-ra. Akkor már Németországban szerepeltem, és a bennem amúgy is meglévő küzdeni tudást és önbizalmat tovább erősítette a Bundesliga. Ami a döntőt illeti, tudat alatt talán megelégedtünk azzal, hogy biztosan érmet szerzünk, ezért nem tudtuk megszerezni a végső győzelmet, de nagyon boldogok voltunk. Svájcban minden összejött, harmonikusan dolgozott együtt a játékoskeret és a szakmai stáb.

A középdöntő újabb három győzelmet hozott a mieinknek, a hős pedig az a Marosi László volt, aki összesen két gólt szerzett a torna második szakaszában, de nem akármilyen dramaturgiai érzékkel! Izland ellen a 21., Románia ellen pedig a 19. magyar gólt szerezte, úgy, hogy a találkozókat 21-20-ra és 19-17-re nyerte meg a magyar válogatott… -Nagyon jó képességű, mentálisan erős, győztes típusú, nagy munkabírású játékosok alkották az akkori válogatottat, amely Mocsai Lajos szakmai hozzáértésével párosulva remek egységet alkotott – mondta el az MKSZ alelnökeként dolgozó Marosi. – A célunk a legjobb hat közé kerülés volt, hiszen ez jelentett kvalifikációt a szöuli olimpiára. A posztjaimon, azaz balátlövőben és a balszélen Kovács Péter és Kontra Zsolt előttem jártak, de amikor lehetőséget kaptam, igyekeztem élni vele. Ami a döntőt illeti, a nagy tornák végjátékait is tanulni kell, a jugoszlávok vb-ezüstérmesként, olimpiai bajnokként érkeztek Svájcba, és a finálé végén talán ez döntött, ők rendelkeztek a megfelelő rutinnal. Így is nagy sikert értünk el, amit meg tudtunk osztani a szurkolókkal, remek érzés volt hazaérkezni és szembesülni azzal, hogy milyen sok kézilabdabarátnak okoztunk örömet.

A sikercsapat kapitánya, Mocsai Lajos is élénken és nagy kedvvel idézte fel a világbajnokság hat jellemző momentumát. – Nagyon motivált csapattal dolgozhattam, elképesztő mennyiségű munkát tudtunk elvégezni a fiúkkal, többen úgy vélték, talán az utolsó lehetőségük a svájci vb arra, hogy nagy eredményt érjenek el. A felkészülés idején egy esti edzést követően Fodor János csak annyit mondott nekem: ha ilyen fantasztikus munka után most nem verjük el a világot, akkor soha! Fontos momentum, hogy a csoportmérkőzések előtt egy operaénekesnő adta elő élőben a magyar Himnuszt, beleborzongtunk, olyan motivációt adott, amivel az erősebb csapatokat is le tudtuk győzni. Nem felejtem el Kovács Péter sajnálatos kéztörését sem, de megbeszéltük, hogy nem számít most a sérülés, még az Algéria elleni találkozót követő éjszakán levágtuk a kezéről a gipszet, az egészségügyi stáb akupresszúrával csillapította a fájdalmait, majd óriásit küzdött a torna következő szakaszában és ragyogóan játszott. A középdöntőben a románok elleni mérkőzésünk előtt az ellenfél szövetségi kapitánya kijelentette, hogy soha nem vertük meg őket tétmeccsen, ez most is így lesz. Nem lett igaza. Kovács Mihály a találkozón kapott egy rúgást a lábára, mire leért a kispadra, már kétszeresére dagadt a térde, de helyben ellátták, majd sorsdöntő helyzetben adott a hajrában bravúros gólpasszt. A következő emlék, hogy Dél-Korea ellen már mi voltunk az esélyesek, de szünetben még csak döntetlenre álltunk, amikor a második félidő elején azonban Horváth Gábor a jobbszélső kétszer is szinte „ráhúzta” a kapus fejére a labdát, demoralizáló gólokat lőtt, ez önbizalmat adott mindenkinek, és végül nyolc góllal nyerve ott voltunk a döntőben.

Mocsai Lajos a világbajnoki finálé történetét a jugók elleni három felkészülési mérkőzéstől indítva idézte fel: -Háromszor is találkoztunk Vujovicsékkal a vb előtt, mindháromszor idegenben. Egy vereség és egy győzelem után Vrbason szünetben 17-10-re vezettünk, amikor a jugoszláv szövetség elnöke jelezte a román játékvezetőknek, hogy ha kikapnak, még aznap menesztik Zoran Zsivkovics szövetségi kapitányt, a mi fülünkbe is eljutott, hogy a másodedző Arszlanagicsot nevezhetik ki a vb-re. A második félidőben már nem volt esélyünk, végül fordítottak és nyertek a jugoszlávok. A világbajnoki döntőben volt sanszunk, de a 3-2-1-es nyitott védekezés ellen nem tudtunk kellő hatékonysággal támadni, kritikus helyzetekben többször is elcsúsztak a játékosaink, a szó szoros értelmében is, egy-egy izzadságfolton, de objektív módon nézve az ellenfél szinte végig vezetett a döntőben, mi pedig úgy tűnt, erőnket vesztettük a hajrára. Az ezüstérem, amit maga Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke akasztott a nyakunkba, örök emlék, az elvégzett munkára, a teljesítményünkre és az azóta tartó barátságokra nagyon büszke vagyok!

Csodálatos ismét felidézni a sikercsapat világra szóló győzelmeit, azt az elszántságot, ahogy annak idején meg sem álltak a döntőig – mondta el Novák András, a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkára. – Olyan válogatottakat győzött le a csapat, amelyet előtte és azóta is csak ritkán, és szinte minden posztra jutott egy-két világklasszis. Az egész magyar kézilabdázás büszke lehet az ezüstérmes együttesre, amelyből Marosi László ma a szövetség alelnöke, Mocsai Lajos az MKSZ tiszteletbeli elnöke, Gyurka János a férfi junior válogatottat irányítja, Kovács Péter pedig a Nemzeti Kézilabda Akadémián és az EHF-ben dolgozik.
XI. Világbajnokság, Svájc, 1986 02. 25-03.08 (16 csapat)
Csoportmérkőzések, D-csoport:
1986.02.25., Zürich
MAGYARORSZÁG–DÁNIA 25–21 (15–9)
MAGYARORSZÁG: Hoffmann – Iváncsik M. 2, Gyurka 4, Kovács M. 4, Fodor 2, Kovács P. 9, Kontra 2. Csere: Bíró (kapus), Szabó L. 2, Marosi L., Bordás, Debre. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos.

1986.02.27., Zürich
MAGYARORSZÁG–SVÉDORSZÁG 23–22 (9–12)
MAGYARORSZÁG: Hoffmann – Horváth G. 1, Gyurka 6, Kovács M. 2, Fodor, Kovács P. 5, Kontra 4. Csere: Oross (kapus), Szabó L. 4, Iváncsik M. 1, Marosi L., Debre. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos.

1986.02.28., Basel
MAGYARORSZÁG–ALGÉRIA 23–19 (12–13)
MAGYARORSZÁG: Bíró – Iváncsik M. 3, Gyurka 1, Debre 1, Bordás, Kovács P. 8, Kenyeres 2. Csere: Oross (kapus), Fodor 3, Marosi L. 2, Szabó L. 3, Horváth G. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos.

Középdöntő, II. csoport:
1986.03.02., Basel
MAGYARORSZÁG–IZLAND 21–20 (11–12)
MAGYARORSZÁG: Hoffmann – Iváncsik M. 2, Gyurka 2, Kovács M. 2, Fodor, Kovács P. 5, Kontra 7. Csere: Bíró (kapus), Szabó L. 2, Marosi L. 1, Debre, Bordás. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos.

1986.03.04., Genf
MAGYARORSZÁG–ROMÁNIA 19–17 (10–9)
MAGYARORSZÁG: Hoffmann – Iváncsik M. 1, Gyurka 2, Kovács M. 1, Fodor 3, Kovács P. 5, Kontra 4. Csere: Bíró (kapus), Szabó L. 2, Marosi L. 1, Debre, Horváth G. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos.

1986.03.06., St. Gallen
MAGYAROSZÁG–DÉL–KOREA 32–24 (15–12)
Hoffmann – Fodor 6, Gyurka 1, Kovács M., Bordás, Kovács P. 9, Kontra 8. Csere: Oross (kapus), Szabó L. 5, Horváth G. 4, Marosi L. 1, Debre. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos.

Döntő:
1986.03.08., Zürich
JUGOSZLÁVIA–MAGYARORSZÁG 24–22 (12–12)
MAGYARORSZÁG: Hoffmann – Iváncsik M. 5, Gyurka 2, Kovács M. 2, Szabó L. 1, Kovács P. 5, Kontra 1. Csere: Oross (kapus), Fodor 1, Kenyeres, Horváth G. 3, Marosi L. 2. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos.

Végeredmény:
1. Jugoszlávia (Mirko Basics, Zlatan Arnautovics, Rolando Pusnik, Momir Rnics, Veszelin Vukovics, Zlatko Szaracsevics, Jovica Elezovics, Csaszlav Grubics, Jasmin Mrkonja, Zlatko Portner, Veszelin Vujovics, Jovica Cvetkovics, Jozef Nedpert, Dragan Mladenovics, Muhamed Memics, Mile Iszakovics. Szövetségi kapitány: Zoran Zsivkovics)
2. Magyarország (Bíró Imre, Bordás József, Debre Viktor, Fodor János, Gyurka János, Hoffmann László, Horváth Gábor, Iváncsik Mihály, Kenyeres József, Kontra Zsolt, Kovács Mihály, Kovács Péter, Marosi László, Szabó László, Oross Tibor. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos)

3. NDK
4. Svédország
5. Spanyolország
6. Izland
7. NSZK
8. Dánia
9. Románia
10. Szovjetunió
11. Svájc
12. Dél-Korea
13. Csehszlovákia
14. Lengyelország
15. Kuba
16. Algéria

A világbajnokság góllövőlistájának élcsoportja:
1. Jae-Wong KANG (dél-koreai) 67 gól
2. Julian DURANONA (kubai) 50 gól
3. Björn JILSÉN (svéd) 47 gól
4. KOVÁCS Péter 45 gól
5. Christian ARASON (izlandi) 41 gól

(MKSZ)

hird