Kézilabda Live

Amorim itthon karácsonyozik

Eduarda Amorim – vagy ahogy a Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapatánál becézik: Duda – idén nem utazik haza Brazíliába a szeretet ünnepére. Ennek oka, hogy még vár rá egy fontos orvosi vizsgálat, amit nem mulaszthat el. Tervei szerint azonban utána három teljes hónapot családja körében tölthet hazájában, amit már nagyon vár, de ez is attól függ, hogyan alakul az állapota.
Amorim még november végén egy felkészülési mérkőzésen szenvedett térdszalagszakadást, miután rosszul érkezett a talajra egy betörés után. Azt mondja, máris érezte, hogy súlyos a sérülése, amint földre került, de azt nem gondolta, hogy ebből többhónapos kihagyás lesz úgy, hogy az idényben már nem is játszhat. Mindezek ellenére pozitívan áll a dolgokhoz, bízik a mielőbbi felépülésben, szorgalmasan végzi a kiszabott gyakorlatokat és jár a műtét utáni rehabilitációra. Azt mondja, fontos, hogy ilyenkor is tudjon örülni a kicsi dolgoknak, például annak, hogy látványosan, napról napra javul a lába állapota és alkalmanként már sétálni is kimozdul.
Ami az elmúlt Eb-t illeti, bár szurkolt, hogy ne a már szinte örök győztes Norvégia nyerjen, ennek ellenére szívből tudott örülni aranyérmüknek és gratulálni ETO-s csapatának, Heidi Lökének, mert úgy véli, megérdemelték az aranyat.
Ami pedig a két ország karácsonyozása közti különbséget illeti: Eduarda otthonában pulykát esznek burgonyasalátával, rizzsel és szárított gyömölcsökkel, ott meleg van és az akár negyven emberből összeverődött család újévkor kimegy a tengerpartra tűzijátékot nézni. Ismeretlen számukra az európai havazás és hideg. Idén Győrben ünnepel baráti körben. Férje, Dean Taleszki, macedón származású, szintén élsportoló ebben a nehéz időszakban szintén sok terhet levesz Amorim válláról: végzi a házimunkát, elintéz minden egyebet, ami szükséges. Cserébe Duda azzal próbál kedveskedni neki, hogy azokat az ínyencségeket készíti el neki, amiket ő szeret a macedónok karácsonyán, mint például a bab vagy a pörkölt.
Amorim elmondja, hogy nővérének, Anának köszönheti, hogy megszerette a kézilabdát. Korábban próbálkozott a tornával vagy a röplabdával, de igazán a mostani sportágába szeretett bele, amit 12 éves korában kezdett el űzni. Azonban amikor egyre inkább látható volt, hogy a brazil kézilabda nem a legerősebb, Ana egy idő után Európa felé vette az irányt, amit ő is követett – édesanyjuk nem kis sajnálkozására. A testvérpár 2006-ban már együtt játszott a macedón Kometal Szkopjéban. Miután azonban egyre több anyagi problémája adódott a klubnak és a bajnokság nívója is csökkent, Amorim 2009-ben Győrbe igazolt és a csapatnak azóta is töretlenül hűséges balátlövője. Úgy érzi, az elmúlt 5 év alatt nagyon sokat fejlődött és azt érzi, még mindig csak jobb és jobb lesz. Ami pedig a két kultúrát illeti: a brazilokat közvetlenebb, pozitívabb embernek tartja, a magyarok velük szemben hűvösek és jellemző rájuk a negatív hozzáállás. Ezt szerencsére a klubban nem érzi, mert mind Ambros Martín, mind elődje, Karl Erik Böhn egyaránt megtanította nekik, hogy nagyobb önbizalommal játsszanak.
A férjével Amorim macedónul beszél, de a magyar is jól megy neki, igaz, jelenlegi és volt edzőjük is az angolt részesítette előnyben. A konyhát pedig egyenesen imádja, kedvencei közé tartozik a csirkepaprikás, a túrós csusza és a kakaós csiga. Furcsának találja, hogy Magyarországon a főételeket leves előzi meg, a brazilok ugyanis nem így esznek, ha leves szerepel a menüben, akkor csak az kerül az asztalra. Mindezek mellett nagyon finomnak találja a mi leveseinket.
Végül elárulja, a riói olimpiáig biztosan nem terveznek gyermeket párjával, úgy érzi, 28 évesen még ráér szülni. Az pedig, hogy a későbbiekben hol fognak letelepedni, Macedóniában, vagy Brazíliában, még a jövő zenéje.

Fotó: www.blikk.hu

hird