Kézilabda Live

Császár alig érezte Ortega bizalmát

Császár Gábor az utolsó veszprémi hónapjaiban nem nyújtotta tudása legjavát, amiben az játszotta a legnagyobb szerepet, hogy nem érezte a bizalmat. A magyar férfi kézilabda-válogatott irányítója azóta már a Paris Saint-Germainbe igazolt, ahol helyreállt önbizalommal vághat neki a munkának.

– Hogy áll a visszaszámlálással?
– Befejeződött. Vasárnap megérkeztem Párizsba, hétfőn edzésre jelentkeztem, és már dolgozunk – válaszolta a Veszprémet elhagyó irányító, Császár Gábor.

– Álmok álma?
– A turistáknak is, de nekem, a kézilabdázónak is. A PSG a világ egyik legjobb csapata, de itt még nem melegedett meg alattam a szék.

– Erről kicsit később. Előbb árulja el, lezárta magában a veszprémi korszakot?
– Nem könnyen, de igen. Nagy levegőt vettem, és a pontot akkor tettem ki, amikor feleségemmel, Borival – akit három és fél éve ismerek – július elején elutaztunk nászútra. A remekül sikerült esküvővel, az azt követő vacsorával, amely egyben búcsúbuli is volt Párizs előtt, lezárult egy szép és tanulságos korszak, illetve elkezdődött magánéletem és karrierem új szakasza.

– Korábban kicsit ódzkodott tőle, most már beszélhetünk az elmúlt évadról, a közelmúltról?
– Sok kérdés, amely néhány hónapja még zavart, letisztult, vagy már nem is igazán fontos.

– Kezdhetjük az olimpiától?
– Ó, az maga volt a csoda! Nem csak azért, mert drámai meccsen, hosszabbításban megvertük Izlandot, és kiderült, nemcsak az északiaknak vannak kötélből az idegeik. Az olimpia semmihez sem hasonlítható élményem marad, mert közelről megismertem a legjobb magyar sportolókat, valamint sok külföldi klasszist is.

– A közvetlenül London után emlegetett hiányérzete elmúlt?
– Nem, és nem is fog. Döntőbe juthattunk volna. Nem sikerült.

– Legközelebb?
– Ha lesz legközelebb… Mert elnézve a magyar kézilabdát, az élklubok átalakulását, mérsékelten vagyok optimista. A válogatottat is érinti, a keret kialakítását is befolyásolja, hogy szinte tódul az országba a sok külföldi, mostanában főleg spanyol játékos. Értem én, hogy náluk gazdasági gondok vannak, nincs is egyénileg bajom a játékosokkal és edzőkkel, csak látom a bevándorlás összhatását. Félő, hogy nem tesz jót a keretnek.

– Ön is vándorbotot fogott, és ezt már az évad közben bejelentette. Sokan bírálták a döntéséért?
– Hullámzó évadot zártam Veszprémben, de erről már nem is szeretnék sokat beszélni. A lényeg, hogy amikor több lehetőséget kaptam, például Chema Rodríguez sérülésekor, akkor jól ment a játék, a formámmal és az erőnlétemmel sem volt gond. Amikor viszont mellőzöttséget éreztem, egyre jobban, néha már görcsösen akartam bizonyítani. Tehetetlenül kapálóztam, kapartam a futóhomokban, és persze egyre mélyebbre ástam magam.

– Mi volt a kiút?
– A szeretteim, a hozzám legközelebb állók segítségével másztam ki a gödörből, amelybe nem önhibámból kerültem. Pedig a veszprémi edzővel, Carlos Ortegával magánbeszélgetéseken is próbáltam szót érteni, ám a bizalmát ezután is alig éreztem. Azok a szóbeszédek viszont fájtak, hogy féltettem magam a meccseken, nem akartam megsérülni Párizs előtt. Persze, hogy nem akartam! Ki akar? De a kétéves szerződésemet januárban már aláírtam, nem volt okom, hogy ne hajtsak teljes erőből. Így pedig abszurd, sőt sértő volt minden feltételezés és pletyka, hogy nem küzdök szívvel-lélekkel a Veszprémért. Éppen ellenkezőleg!

– Ma már nyugodtan tud erről is beszélni. Helyreállt az önbizalma?
– Tökéletesen.

– Akkor mostantól Párizs?
– Igen, de egyelőre sajnos egyedül. Az én kicsi drágám csak szeptemberben jöhet. Addig én szinte folyamatosan edzőtáborokban, tornákon, vagyis úton leszek a csapattal.

– Nincs olyan érzése, mintha Párizsban klubcsapattá állt volna össze a világválogatott?
– Nem vitás, a sportág legjobbjai közé kerültem, akik között még lesz mit tanulnom. Néha még ma is úgy érzem, mintha álmodnék. Hiszen olyan világklasszisok között lehetek irányító, mint Mikkel Hansen, Igor Vori, Luc Abalo, Jakov Gojun. A partnerem ezen a poszton pedig Daniel Narcisse.

– Ő vetélytársa is?
– Csak csapattársam. Daniel is irányító, és ugyanolyan motivált, mint én. Egy célért, a Párizs újabb sikereiért küzdünk: a BL-ben a négy közé jutásért, a francia bajnoki címért és a Francia Kupáért. Nincs kétségem, rengeteg munka vár rám régi-új edzőm, Philippe Gardent együttesében.

– A francia válogatott korábbi csapatkapitánya négy éve még Chambéryben volt a trénere. Megmaradt a jó kapcsolat?
– Többek között ennek köszönhetem a kétéves szerződést. Chambéry viszont már történelem, mostantól csak Párizsra összpontosítok. Igaz, a nyári tornákon többször is a Veszprém ellen lépünk pályára, de remélem, gyorsan túlteszem magam a biztosan furcsa érzésen, hogy volt csapatom lesz az ellenfelünk.

Forrás: www.nemzetisport.hu

Fotó:  Korponai Tamás

hird