Kézilabda Live

Interjú Skaliczki László vezetőedzővel

2016. július 18-án megkezdte a felkészülést a 2016/2017-es bajnoki szezonra az EUbility Group-Békéscsabai Előre NKSE együttese. Az edzéseken a már jól ismert arcok mellett nagyon sok új játékost is fel lehetett fedezni, ami nem csoda, hiszen nyártól nyolc új kézilabdázó kezdte meg a munkát a lila-fehéreknél. A szerb / horvát kettős állampolgárságú beálló Jovana Dukic, a szerb irányító-átlövő Aleksandra Vukajlovic, a fehérorosz jobbátlövő Natallia Vasileuskaya, a csapatunkhoz hosszú évek után visszatért hálóőr Triffa Ágnes, valamint a négy fiatal tehetség, Balogh Száva, Ilyés Lilla, Deák Vivien és Farkas Kata a keret új tagjai. A játékosokkal még korántsem teljes az érkezők névsora, hiszen a szakmai irányításban is fontos változáson esett át a csabai klub, amelynek tagjai az új szezonban már Skaliczki László kezei alatt pallérozódnak tovább. A többszörös magyar bajnok mesteredző szintén visszatérőnek számít, hiszen amellett, hogy Békés megyei gyökerekkel rendelkezik, anno az Előre férfi csapatától indult élvonalbeli karrierje is.

Kérésemre Skaliczki mester megosztotta terveit és elképzeléseit a jövővel kapcsolatban, és természetesen beavatott minket sikeres pályafutása fontosabb állomásiba is.
– Azt nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy nagyon sokan ismernek Téged és az edzői karrieredet, de azért dióhéjban össze tudnád foglalni pályafutásod eddigi főbb állomásait és sikereit?
– Szerencsére büszkén kijelenthetem, hogy nagyon gazdag pályafutás áll mögöttem, 26 év élvonalbeli munka több NB I-es klubnál és a férfi válogatottnál. A mérkőzések száma, amelyeken a szakmai munkát irányítottam, meghaladja a nyolcszázat és reményeim szerint hamarosan a kilencszázadik élvonalbeli mérkőzéssel jubilálhatok. Egyébként Újkígyóson születtem és itt is kezdtem edzősködni, majd ezután kerültem a Békéscsaba férfi csapatához, ahol már az NB I-ben debütálhattam. Nagyon sok szép emlék jut eszembe, ha visszagondolok ezekre az évekre, hiszen akkoriban valósággal pezsgett a kézilabda élet a megyeszékhelyen, és mivel az erősebbik nem mellett a hölgyek is az NB I-ben szerepeltek, így kettős rangadókat játszottunk. Igazi kézilabda ünnep volt ez akkoriban, arról pedig már ne is beszéljünk, hogy milyen remek játékosok alkották azt a csapatot, amellyel hazai pályán veretlenül játszottuk végig a bajnokságot. A mai napig itt él bennem az a fantasztikus hangulat, ami a telt házas csabai csarnokban volt, amikor 18:16-ra megvertük a bajnok Veszprém együttesét. Ezért is külön öröm számomra visszatérni a csabai csarnokba, ahová annyi szép emlék köt, és remélem, a mostani csapatommal is sikerül ezeket a sikereket, valamint azt a nagyszerű hangulat visszacsempészni e falak közé.
– Viszont az igazi sikerek ezután következtek Számodra…
– Igen, Békéscsabát elhagyva több NB I-es csapatnál is dolgoztam, például két alkalommal is Szegeden, de megfordultam Komlón, Dunaújvárosban, Debrecenben, Kecskeméten és Mezőkövesden is. Ezekben az években az a megtiszteltetés ért, hogy férfi nemzeti csapatoknál szövetségi kapitányként is dolgozhattam, először az ifi válogatottnál, majd később a felnőtteknél. Nagyon fontos tapasztalatokat szereztem, főleg a világversenyek alatt, és azért némi büszkeséggel tölt el az is, hogy a Diákolimpiától – amelyen még az újkígyósi csapatommal vettem részt -, eljutottam a “nagy” Olimpiáig, ahol negyedik helyezést értünk el a válogatottal.
– Azt hiszem, sokakban felvetődik a kérdés, miért pont most tértél vissza Békéscsabára?
– Ennek igazából olyan különleges okai nincsenek. Az elmúlt évek során többször kaptam megkeresést az egyesület részéről, és bennem is számtalanszor felmerült az a gondolat, hogy visszatérek, de vagy engem kötött szerződés egy klubhoz, vagy az Előre részéről nem volt megfelelő az esetleges kontaktus. A másik indok, amiért éppen most vállaltam el a feladatot, az a kihívás, hogy annyi férfi vonalon eltöltött év után a női kézilabdába is belekóstolhatok, és megnézhetem, mennyire tudom hitelesen képviselni a sportágat, és hasonlóan sikeres lenni, mint az erősebbik nemnél. Elöljáróban azonban mindenképpen szeretném leszögezni, hogy nem levezetni jöttem az Előréhez, hiszen tele vagyok ambícióval és tervekkel, amelyeket szeretnék megvalósítani, és ezáltal egy sikeres csapatot létrehozni.
– Ahogy Te is említetted, leginkább férfi csapatoknál dolgoztál eddig, ezért mit gondolsz, mennyire lesz más ez a munka, mint az eddigiek?
– Teljesen azért nem idegen tőlem a gyengébbik nemmel való közös munka, hiszen egy szezonon keresztül – még szövetségi kapitányként – segítettem Szabó Károly munkáját amolyan tanácsadóként a Békéscsabánál, és szintén egy éven keresztül voltam Debrecenben a női csapatnál szakmai igazgató, ahol nem csak a rendszeres napi munkában, de a mérkőzések során is részt vettem a csapat irányításában. Ettől függetlenül azért más a két nem kézilabdája és a bajnokság színvonala is, hiszen a hölgyeknél egy roppant erős bajnokságban kell helyt állni, ahol az első két csapaton kívül viszonylag hasonló erőt képviselő együttesek méretik meg magukat, így a megfelelő eredmény eléréséhez egyenletesen jó teljesítmény szükséges.
– Milyen stílust, milyen játékot várhatunk az Előrétől, egyszóval mi jellemzi Skaliczki László csapatait?
– Eddig minden együttesnél ahol megfordultam, arra törekedtem, hogy a játékosok egyéni képességeinek megfelelő játékstílust valósítsak meg. Valamint lényeges, hogy egy jó közösség alakuljon ki, akik igazi csapatként tudnak együtt dolgozni. Akarat, elszántság, ezek azok a főbb dolgok, amiket elvárok a játékosoktól, és amelyek az együtteseimet jellemezni szokták. Ahhoz, hogy pontosan megmondjam milyen stílust fog játszani ez a csapat, jobban meg kell ismernem a játékosokat. Viszont mindenképpen új alapokra szeretnénk helyezni a Békéscsabai női kézilabdát, és egy fiatal csapattal belefogni egy fokozatos építkezésbe. A hangsúly itt a fokozatosságon van, hogy folyamatosan fejlődjünk, és lépésről lépésre érjük el a hosszú távú céljainkat.
– Mik a konkrét elképzeléseid és céljaid, amiket szeretnél megvalósítani a csapatnál?
– Ami a szakmai célokat illeti, mindenképpen meg kell valósítanunk egy jól felépített támadójátékot, ahol az egyéni képességek alapján a felállt fal elleni figurákat tökéletesen végrehajtjuk. Elengedhetetlen lesz egy jól szervezett védekezés, amiből gyors lerohanásokat tudunk indítani. Persze a gyors visszarendeződés is fontos, ami talán egy picit a mai magyar női kézilabda gyenge pontja. Lényeges lesz a megfelelő rotáció is, hiszen a jelenlegi felgyorsult kézilabdában nagyon fontos, hogy mérkőzés alatt is meglegyen a szükséges pihenőidő a játékosoknak. Ez utóbbi ahhoz kell, hogy a sportolók a pályán megfelelő koncentrációval az adott szituációban a legjobb döntéseket hozzák. Ez vonatkozik a mérkőzések közötti regenerációra is, ami szintén nagyon felértékelődött az utóbbi időben. Ebben egyébként úgy látom, nagyon jól felkészült a klub, hiszen mind az egészségügyi stáb, mind pedig a felszerelések magas szinten vannak. Persze kell a sikerhez a megfelelő játékos anyag, és az ő mentális felkészítésük is, hogy fejben minél erősebbek legyenek. Egyébként a közösen megfogalmazott mottónk is erre helyezi a hangsúlyt: “Higgy abban, hogy képes vagy rá és akkor már félúton vagy.”
– Túl vagytok az első két közösen eltöltött héten, mik az eddigi benyomásid a csapatról?
– Nagyon az elején járunk még a közös munkának, most még igazából ismerkedünk egymással, és az első négy hét a felkészülésből erre is volt szánva. Most lesz egy bő hónapunk arra, hogy konkrétan kialakítsuk az arculatunkat, és azt a játékot, ami számunkra a legeredményesebb lehet. Én úgy gondolom, ez a keret jó képességű játékosokból áll, akik képesek lesznek megfelelni az elvárásoknak. Szeretnénk még egyébként egy a belső posztokon bevethető játékost igazolni, ha ez sikerülne, akkor még komplexebb együttessel kezdhetnénk el a szezont.
– Mikor láthatnak Bennetek először hazai környezetben a csabai kézilabda-barátok?
– Augusztus 2-án, kedden 17 órakor fogadjuk itthon a Szeged csapatát, ez lesz az első felkészülési mérkőzésünk és remélem, jó bemelegítés lesz a hétvégi kisvárdai tornára.
(Békéscsabai Előre KC)

hird