Kézilabda Live

Nagyobbak a lyukak, mint gondoltuk

Jobb játékot és leginkább a csoport első helyét vártuk a női kézisektől a szerbiai világbajnokságon, de a lényeg most jön. Az egyenes kiesésben a spanyolok ellen nem mi vagyunk az esélyesek, de ha bírja a végét a csapat, és ha a bírók sem löknek lefelé rajta, akkor meglehet az elvárt cél, a legjobb nyolc közé kerülés. A torna nem kvalifikál sehová, a kiesésnek csak a rossz közérzet a következménye.

A női kézilabda-világbajnokság furcsasága, hogy a csoportmeccsek végére sem lehet biztosan megállapítani, milyen formában vannak a csapatok, elsősorban nyilván a magyar.

Az öt meccs természetesen adott visszajelzéseket, de Hajdu János kapitány már az elutazás előtt, és a csoportmeccsek közben is rendre arra emlékeztetett, hogy a hatodik meccs a legfontosabb. Ebből arra következtethetünk, úgy állította össze az edzésprogramot, hogy a legélesebb állapotban, mentálisan is a topon majd hétfőn legyenek a lányok.

A recept egyébként ismerős is lehet. Hajdu a pekingi olimpián két súlyos vereség (Dél-Korea és Oroszország) után is

jól időzített,

és a románokat ihletett állapotban, extázisban játszva megverte a válogatott (34-30).

A feladat ezúttal is ugyanez, vissza kell jönni a két vereséget (Románia, Németország) követően, miután a kötelezőt letudtuk. A csoportmeccsekre nyilván nem is volt könnyű felpörögniük a játékosoknak, hiszen ők nem a végül csak két góllal vert Tunézia ellen akarnak jól játszani, hanem például a spanyolok ellen.

Az olimpiai bronzérmes válogatott ellen sokkal nagyobb az adrenalin, a presztízs és a tűz, abban pedig csak bízhatunk, hogy a koncetráció is fokozottabb és hosszabban tartó lesz.

Az ugyanakkor szembetűnő volt, hogy a 45. perc után vannak nagy bajai a csapatnak: a románok és a németek ellen

a hajrára már nem volt meg a kellő ötlet.

Az utolsó tíz percben pedig az amerikai kifejezés, a moneytime szerint egy új meccs kezdődik, minden hibának, minden gólnak dupla jelentősége van.

A balkezes Soós formáját a románok ellen is még titkoltuk, vele sokkal jelentősebb variációs lehetőségeink vannak, robbanékonyságára, betöréseire lehet építeni. Igaz, őt majd támadásra cserélni kell, és valószínűleg még egy (védekező, támadó) csere lesz a spanyolok elleni meccs jelentős részében, ami nem gyorsítja a játékot.

A vb előtti beharangozóban azt írtuk, három fontos kritériuma lesz a sikerességünknek: hogyan teljesítünk kapusposzton, milyen lesz a beállós eredményessége, nem utolsósorban lesz-e olyan szélsőnk, aki egy vagy maximum két hibával hozza le a meccset. Az eddigi öt meccs alapján sajnos

egyik kérdésre sincs megnyugtató válasz.

Beállóból a két vesztes csoportmeccsen egy gólt lőttünk, a kapusteljesítményünk átlagosnak sem mondható, a románoknak szélről egy gólt lőttünk, a németek ellen Vincze ziccerből kaput sem talált, Kovacsicz pedig a hajrában, emberelőnyben kétszer rontott.

A gondokhoz pedig hozzájött Zácsik rejtélyes betegsége, és talányos, milyen a formája. Tomori egyre jobban kezd formába lendülni, mert a románok ellen még csak poroszkált, a németek ellen már megvolt benne a dinamika.

A spanyolok ellen a kétirányítós játékot is biztosan meg fogjuk próbálni, nemcsak az eddig pihenő Kovacsics Anikó lehet ott a pályán, hanem akár Szucsánszki is támadhat Görbiczcel együtt, ami mozgékonyságban csak jót jelenthet. A spanyolok ellen szükség is lesz erre, mert a norvégok is csak 22 gólt tudtak nekik lőni.

A spanyolok nem magasak, de

lábbal a legjobbak közé tartoznak,

odaérnek a labdás emberre, jól ütköznek, a lerohanáshoz is megvan a sebességük, talpról jól lőnek. A ljubljanai szélső, Carmen Martín ugyan eltörte a kezét az első meccs ötödik percében, de van alternatívájuk azon a poszton is. A legjobb magyar csapatnak, a Győrnek is spanyol edzője van, Ambros Martin filozófiája nagyon közel áll a spanyol válogatottéhoz, miszerint a védelem hatékonyságánál nincs fontosabb.

Érdemes megnézni az eddigi statisztikákat: beállóból 21 gólt lőttek a spanyolok, míg mi 12-t. Ennél  beszédesebb, hogy Begona Fernandez hatból öt gólt lőtt a norvég Lundénak – a világklasszis Löke gól nélkül maradt -, és az egész vb-n egyszer hibázott, akkor a kapufára lőtt. 33 éves a Vardar játékosa, de bírja az iramot, három lerohanást is ő fejezett be.

A 12 magyar gól a gyengébb csapatok ellen jött össze, Szamoránskynak egyelőre még nincs gólja. Amit a BL-ben láttunk tőle, pontosan megfelel a mostani formájának. Cifra legalább lőtt egyet a románoknak, és nyilván harcoltak ki heteseket mindketten. Ha ezen a poszton, beállóban gyengék vagyunk, a védelemnek sokkal több energiája marad a lövőkre.

Kapusposzton 41 százalékos a spanyolok hatékonysága, Navarro pedig már számtalanszor kergette őrületbe legjobbjainkat. A két magyar kapus 33 százalékkal védett, mondani sem kell, mekkora a különbség, pláne, ha csak egy gól dönt a hétfőn fél hatkor kezdődő meccsen. Riasztó adat, a jobb felsőbe tartó kilenc lövésből egyet sikerült ártalmatlanítania Kissnek valamint Herrnek, noha a kapusok kézzel ügyesebbek. A másik oldalon 16-ból ötöt védett a két kapus, jóllehet egyikük sem túl magas.

Ami esélyt adhat,

az elsősorban természetesen Görbicz Anita zseniális és improvizatív játéka, illetve, hogy beállóban megtörik a rossz sorozat, és még a szélen is jóra fordulnak a dolgok. (Nagyobb baj, hogy az irányító bejátszásai meglepik a társakat, és nem reagálnak kellő időben rá.)

Hajdu is azt mondta, hogy javítható dolgokban kell előrelépni – ziccerek kihasználásban -, és a hátralévő időben semmi más dolguk nincs, minthogy ezeket a hibákat kezeljék.

Reményt adhat még a tavalyi Eb-meccs, ami ugyan 32-31 lett, az utolsó percben két gólt kaptunk, amikor már megvolt a siker, elsősorban Tomori 12 góljával. Nagy rohanás volt, a most hiányzó Martin lőtt hét gólt, Mangue-t viszont nagyszerűen kikapcsolta a magyar fal és a kapus, kilencből kettőt lőtt be.

A recept tehát megvan – remélhetőleg a játékvezetők sem vesznek el majd négy gólt, mint a németek ellen –, hogyan lehet továbbmenni, bár most nem Karl-Erik Böhn ül a padon, aki remek pszichológus volt, mindig előhozta az önbizalmat a társulatból, nem hagyta, hogy eluralkodjon rajtuk a kishitűség.

Nyilván érte, a leukémiával kezelt kapitányért is küzdenek, talán egy kicsit Hajduért is, aki nem viselkedik az időkéréseknél erős kezű, mindent tudó kapitányként, hagyja sodródni a játékot, és hogy a lányok egymás közt oldják meg a helyzeteket. (Kiderül, hogy ez jó vagy rossz tulajdonság.)

Más kérdés, hogy pontosan tudtuk: a németek legfontosabb, egyben legveszélyesebb játékosa a balkezes átlövő, Müller volt, valószínűleg készen állt a terv, hogyan kell kikapcsolni, ettől még 21-szer kapura lőhetett. 13-szor eredményes is volt, vagyis eggyel több gólt lőtt, mint a másik vezér, Görbicz. Vagyis hiába van meg a legjobb terv, ha csak részben sikerül megvalósítani.

A magyar válogatott hétfőn fél hatkor játszik Újvidéken, ha bejut a nyolc közé, ott szinte bizonyosan Brazíliával játszik az elődöntőért szerdán Belgrádban.

Forrás: www.sportgeza.hu

 Fotó: Barakonyi Szabolcs

hird