Kézilabda Live

Szól a zene, csinosak a nők, és egymás után jönnek a kínai figurák

A magyar kézilabda nem csak teremben erős. A női strandkéziladbázók néhány héttel ezelőtt Európa-bajnokok lettek, míg a világjátékok utolsó napján ezüstérmet nyert a csapat.

„Mint a Régi idők focijában, úgy kezdődött a történetünk, egy szentendrei szeméttelepen alakítottunk ki az első pályát” – mesélte Gróz János szövetségi kapitány még a világjátékok előtt. A kezdetekkor még a bokorba jártak pisilni a játékosok, és egy hordóból csordogáló vízsugár alatt zuhanyoztak.

A helyszín nem véletlen, Gróz Szentendrén egy NB I./B-s kézilabdaklubot is vezet. Minden évben elindulnak a bajnokságban, de sosem az a legfőbb céljuk, hogy ott minél jobban szerepeljenek. Mivel a válogatott gerince Szentendrén játszik, ők egész évben strandkézilabda-szezonra készülnek, ennek rendelnek alá mindent. A strand- és teremkézilabda-válogatott között itthon kicsi az átjárás, a sztárokat nem szívesen engedik el a csapataik. Gróz ezért is választotta azt az utat, hogy fiatal, elkötelezett játékosokból épít válogatottat.

„Mikor mások már alapoznak, mi akkor megyünk egy kicsit pihenni, amikor nekiállunk a felkészülésnek, már mindenki más a gyorsasági munkánál tart. Ez az eltolódás érezhető is a szezonban, de ha emiatt nem jönnek az eredmények, akkor megbeszélem magammal a helyzetet, és nem is rúgom ki magam a klubból” – érzékelteti helyzetüket Gróz.

Skandináviában egy kicsit más a mentalitás, a norvég teremválogatott több tagja felkészülésként is szívesen választja a homokot. Nem véletlen, a nehezített futás az állóképességet növeli, a sajátos szabályok pedig a technikájuk fejlesztésére kényszeríti a játékosokat.

„A strandkézilabda rekreációs sportként indult, de mi megpróbáljuk profi szintre emelni. Ez tényleg látványsport. Szól a zene, csinosak a nők, bugyiban és topban játszanak, nincsenek ütközések. Állandó futás, lüktetés van, nagyon jó csukló és láb kell ehhez a játékhoz. Sok a forgásból való lövés, és rengeteg olyan látványos figurát, köztük kínait is látni, amiből mondjuk egy Győr-Larvik-meccsen csak egy van” – mondta Gróz.

Gróz korábban a juniorválogatott mellett dolgozott, de idén megkapta a lehetőséget a felnőtteknél is, ahová már eddig is adott játékosokat. „Ugyanazzal a szisztémával készülnek már a korosztályok, az ifjúságiaktól a felnőttekig, az volt a célom, hogy a világjátékokig igazi közösséggé formáljam a csapatot, amiben a juniorkorúak mellett ott van például a 37 éves Sidó Kriszta is.”

Ez a közösségformálás és a felkészülés olykor kíméletlennek tűnő módszerekkel valósult meg, de a játékosok már nem lepődnek meg Gróz keménységén, elfogadták a módszereit. A sikerek igazolták is az edzőt. A válogatott például még a dániai Eb alatt is végzett reggelente futóedzéseket, nem ritkák a három-négyórás foglalkozások, és az is megszokott, hogy a játékosoknak esténként le kell adniuk a telefonjaikat. Emellett Gróz külön motivációs alkalmakat is teremt, ahol például csatadalokat is énekelnek együtt a válogatott tagjai.

Gróz a csapat nagy erényének tartja, hogy szinte kivétel nélkül győztes típusú játékosok alkotják. „Az a jó, hogy mindenkinek nyerésre jár az agya, ezt azon is észre lehet venni, hogy például van olyan, aki akár csal is, csak hogy megnyerjen egy kártypartit. Ennek a győzni akarásnak és magabiztosságnak persze van alapja, a játékosok többsége ifjúságiként és juniorként is jól szerepelt a világversenyeken.”

Az Európa-bajnokságon, ahol már szintén a világjátékok volt az elsődleges cél, még szinte edzésből nyert a válogatott, a döntőben a hazai pályán a dánokat győzte le, de az egész Eb-n veretlen maradt. A világjátékokra utazva leginkább a braziloktól tartották Grózék, és félelmeik be is igazolódtak.

Forrás: www.sportgeza.hu

Fotó: Gyongyosi Peter Boldi / MOB

hird