Kézilabda Live

Gróz János: elvárás lehet az érem

Két éve Brazíliából világbajnoki ezüstéremmel tért haza a magyar női strandkézilabda válogatott, amely a hazai rendezésű vb-n sem adja alább. Gróz János szövetségi kapitány többek között erről, és az ehhez vezető kemény munkáról is beszélt.

Milyen célokkal vágnak neki a világbajnokságnak?
– Mindenképpen szeretnénk az első négybe bekerülni, és kijutni a jövő évi Világjátékokra. Világbajnoki ezüstérmesként pedig nem lehet más elvárásom a csapattal szemben, mint az érem, ami természetesen minél fényesebb, annál jobb. Ugyanakkor megjegyzem, hogy 2008, azaz a nagyatádi ifi Eb óta nem játszott a csapat hazai rendezésű nemzetközi tornán, és annak ellenére – vagy talán éppen ezért – hogy mi vagyunk itthon, nagy rajtunk a nyomás. Próbálom is óvni a lányokat, majd a vb alatt is, hiszen nekik az a fontos, hogy pozitív híreket, megerősítéseket kapjanak. Nagyon sokat dolgozik a csapat, reggelente nem egyszer 5 kilométer futással kezdenek, utána edzés, aztán gyorsító futás, kis kondi, majd ismét edzés a homokban, este pedig többnyire lábmunka és nagy kondi vár rájuk. Gondoljunk csak bele, a világbajnok brazilok egész évben játszhatnak a homokban, fizikálisan előttünk vannak, őket kell utolérnünk. Persze nemcsak a brazilokra kell odafigyelnünk, nagyon erősek a norvégok, az olaszok, a spanyolok, de a lengyelek is okozhatnak meglepetést.
– Mennyire igényel speciális felkészülést ez a sportág? Hiszen mégiscsak homokon játszanak a játékosok, sokszor hőségben, és a strandkézi tulajdonképpen a látványos mozdulatokra épül.
– A homok rengeteg energiát elvesz, bokáig belesüllyednek a játékosok, egyszerűen a létezés nehezebb benne. És visszaveri a napsugarakat, tehát elég nagy forróság tud lenni a játéktéren. A látványos technikai elemek vége pedig mindig az, hogy a földre esik a játékos. Ha egy három órás edzés alatt kétszázszor dob kapura, akkor kétszázszor esik a földre. Ezt is bírni kell. Jó lábmunka kell, jó térlátás és tudni kell két kézzel játszani. Tehát elég komoly állóképességet igénylő sport ez, nem csoda, ha ilyen kemény, heti öt napos edzéssel készülünk a vb-re.
– Miben más egy strandkézilabda világesemény hangulata, mint egy teremkézilabda-viadalé?
– Szabadabb, de elsősorban a közönség szempontjából: a nézők nyugodtan elhagyhatják közben a helyüket, fürödhetnek egyet, ihatnak valamit, aztán visszajöhetnek. Közben vidám zene szól. A pályán viszont kőkemény küzdelem zajlik, egy nap rengeteg mérkőzés van. A margitszigeti vb-n is gigászi csatákra számítunk, lehet majd látni, hogy milyen az igazi strandkézilabda. Ennek természetesen csak növeli az értékét, hogy gyönyörű nők és kigyúrt pasik vannak a játéktéren.
– Mivel biztatná az embereket arra, hogy kilátogassanak júliusban a Palatinus Strandfürdőre? Mire számíthatnak a szurkolók?
– Ez egy gyönyörű sport, és az első hazai rendezésű vb, amelyre a csapataink éremesélyesként érkeznek. Fontos lenne, hogy minél többen legyünk, és szurkoljunk a lányoknak és a fiúknak! Nagyon szép játékra számíthatnak a nézők, és arra, hogy mindent meg fogunk tenni a győzelemért.
(MKSZ)

hird