Kézilabda Live

Böhn: Visszatérek Magyarországra!

Interjú Karl Erik Böhnnel, a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányával, aki betegsége miatt jelenleg nem tudja ellátni feladatát.

Jó újra hallani, mégha kissé fátyolos is a hangja. Hogy érzi magát?

Karl Erik Böhn: Nem vagyok a legjobb formámban, de nem is panaszkodom. Hétfőn voltam kórházban, vérteszten estem át, szerencsére nem találtak komoly problémát az orvosok.

Ezek szerint sikerrel letudta a legutóbbi kemoterápiát is?

Böhn: Már rutinos vagyok, hiszen ez volt a hatodik. Egyelőre biztatóak a jelek, de sportemberként tudom, bármikor jelentkezhet új akadály, amelyet le kell gyűrni. Annak azért örülök, hogy hazaengedtek.

Nyilván könnyebben telnek a napok családi körben.

Böhn: Persze. Az itthoni koszt finomabb, mint a kórházi, és híznom kell. Ma mértem, még mindig csak 68 kilót nyomok, pedig tavaly év végén 86 voltam. A szeretteim jelenléte erőt ad. Ez rám is fér, mert nagyon gyenge vagyok. Naponta sétálok kicsit a környéken, néha boltba is betérek, de hamar kifáradok. Így leginkább a szobában tévézek. Sajnos sokat fekszem az ágyban.

Túljutott a mélyponton? Hiszen volt olyan pillanat, amikor a saját temetését tervezgette.

Böhn: Nem tagadom, padlón voltam, megviselt, hogy három hétig mesterséges kómában tartottak. Azt hittem, meghalok, és szerettem volna, ha utolsó utamra a legjobb barátaim kísérnek el. Rengeteget köszönhetek nekik, mindig mellettem vannak. Ezért készítettem egy rajzot a koporsómról, ki hol álljon. Most már bizakodóbb vagyok.

Mi a következő lépés, amely a felépüléséhez vezethet?

Böhn: Jövő hétfőn a donorként segítő húgommal, Vigdisszel Oslóba, a központi kórházba megyünk, ahol megvizsgálnak bennünket. Reményeim szerint kiderül, mikor eshetünk át a csontvelő-transzfúzión. Ha minden jól alakul, augusztus végén vagy szeptember elején sor kerül a beavatkozásra. Utána hat hétig lábadozom, hosszú küzdelem elé nézek. Persze azt sem tudni, hogy azután végleg legyőzöm-e a betegséget. Ám edzőként azzal biztatom magam, hogy a pályán nehéz helyzetben, emberhátrányban is lehet gólt szerezni.

Ezek szerint még most is gondol a kézilabdára.

Böhn: Szinte az életemet jelenti. Az álmom pedig az, hogy visszatérek Magyarországra, s újra én leszek a női válogatott szövetségi kapitánya. Azért küzdök mindennap, hogy ez valóra váljon. Sokat jelent, hogy a szurkolók és a játékosaim rendszeresen keresnek, a szeretetük erőt ad. Sajnos minden üzenetre nem tudok válaszolni, nincs hozzá elég erőm. De imádom az országukat és az embereket, hiszem, hogy látjuk még egymást.

Forrás: www.blikk.hu

Fo­tó: MTI/Czeglédi Zsolt

hird