Kézilabda Live

Görbicz Anita motiváltabb mint valaha

Görbicz Anita a régi formájáért dolgozik.

Mintha nem is egy 33 éves, és 20 éve a pályán lévő kézilabdázóval beszéltem volna. Anita lendületét, motivációját bármelyik húszéves megirigyelhetné. Talán csak egy kicsit tudatosabban és rutinosabban teszi a dolgát, és edz mint egy megszállott.

Újabb két hónapos kihagyáson vagy túl, elmondhatod, hogy a visszatérésekben is hatalmas rutinod van már.

Sajnos ez igaz, a pályafutásomban volt egy-két fájdalmas szünet, amiből vissza kellett hoznom magam..

És hogy állsz most a visszatéréssel? A pályán kívülről úgy látszik, mintha ez a két hónap kihagyás meg sem történt volna, ott folytatod, ahol ősszel abbahagytad.

Valóban sokkal jobb formában érzem magam, mint amikor Boldizsár után újrakezdtem. Az egyrészt időben is hosszabb szünet volt, aztán kihagytam a nyári alapozást, és ez az év során nagyon érződik a kondícióban. Most mindössze hat hetet kellett pihennem, amikor semmit nem volt szabad csinálnom, utána szépen fokozatosan újrakezdhettem az edzéseket.

És hogy van a térded? Érzel még fájdalmat?

Szerencsére nem. Az orvosom már az elején megmondta, hogy nyolc hétre szükség lesz, de én nem akartam ezt elhinni, szerettem volna hamarabb visszatérni. De bebizonyosodott a folyamatos vizsgálatok és kontrollok során, hogy egy bizonyos ponton még érzem a fájdalmat, és amíg az el nem múlt, addig visszatartott a doktor úr. Most viszont belevetettem magam a munkába, és olyan kőkeményen edzek, mint huszonéves koromban, amikor az első BL-győzelemért hajtottunk.

Valóban? Ugyanolyan a motivációd?

Persze, ebben semmi nem változott. Néhány éve volt egy olyan szezonom, amikor életem legkeményebb fizikai felkészülését végeztem. A csapattal való iszonyatos megterhelő munka után én extra edzéseket vállaltam. Olyan kirobbanó formában éreztem akkor magam, mint soha. Ekkor érkezett hozzánk Karl Erik Böhn, aki szárnyakat adott nekünk, akkor úgy éreztem, repülök. Hát most hasonlóan érzem magam. Szeretném újra elérni a régi formámat, és ezért rengeteget dolgozom. Egyrészt a csapattal végigcsinálom az edzésmunkát, aztán Holanek Zoltánnal, az új regenerációs és erőnléti edzőnkkel végzem az extra edzéseket. A munka nagyon változatos, van benne kondi, erősítés, TRX, speciális prevenciós gyakorlatok. Emellett Ambrossal is voltak külön felkészítő edzéseim. Rengeteg támadó és védekező típusú gyakorlatot végeztünk ketten, ha én támadtam, akkor kőkeményen fogott, ha én védekeztem, akkor pedig őt kellett megállítanom. Mit mondjak, nem volt egyszerű! Egyrészt mert egy férfit megállítani még a nagy darab női játékosoknál is nehezebb. Másrészt Ambros nagyon jó formában van, néha még most is úgy el tud mellettem gyalogolni, mintha még mindig pályán lenne. Sokszor úgy érzem, majd’ meghalok, annyira kemények ezek az edzések, de mégis jó érzés, hogy azért bírom.

Tényleg, más így kisgyerek mellett ez az életmód? Hogy tudod magad kipihenni emellett a kőkemény terhelés mellett?

Őszintén szólva ezt magam sem értem. Régen napi 2-3 edzés mellett nap közben és éjszaka is szükségem volt alvásra, úgy aludtam mint a bunda. Hát erről most Boldizsár mellett nem is álmodhatok. Nap közben ha edzések között hazamegyek, természetes, hogy ő az első, édesanya vagyok és háziasszony, alvásról szó sem lehet. Éjszaka tudok ugyan aludni, de hát az anyukák úgy vannak programozva, hogy a kisbabájuk első hangjára felébrednek, így a mély alvás is a múlté. Szóval fogalmam sincs, hogy bírom, csak sejtem, hogy ehhez köze van Boldizsárnak, mert ha hullafáradtan hazajövök egy edzésről, elég ha rám mosolyog, és újjászületek.

Segít-e a rutin?

Hogyne, rengeteget számít. Egy-egy meccsszituációt most sokkal tisztábban látok, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. A rengeteg mérkőzés, siker és kudarc, ami mögöttem van, mentálisan is megedzett, és tudom, hogy bárhonnan fel lehet állni, menni kell, és csinálni tovább.

Hamarosan vége az alapszakasznak, jönnek a rájátszás meccsek, és a BL-ben is a negyeddöntő. Ahogy újra beszálltál a csapatmunkába, mit látsz a lányokon? Együtt van a csapat?

Annak ellenére, hogy eléggé megfogyatkoztunk, úgy érzem, hogy a mag amelyik maradt, végtelenül elszánt és jó csapatot alkot. Az új játékosok elképesztő motivációval dolgoznak, hiszen azért jöttek az ETO-ba hogy BL-t nyerjenek. Mi, akik pedig már átéltük ezt a fantasztikus érzést, hajt bennünket, hogy újra megnyerjük. Fontos lesz, hogy ki hogyan jön vissza a két hetes válogatott összetartásról, ez januárban is sokat számított, a külföldiek szárnyakat kaptak a VB-n. Most azt várom, hogy mellettük a magyar játékosok is kiváló formában és motiváltan térnek haza, és ez még jobb munkát eredményez majd a klubnál.

Jó sokat fogunk játszani a legnagyobb hazai ellenfelünkkel. Meg lehet verni hatból hatszor a Fradit?

Meg kell verni őket! Szerintem ezt nem szabad túldimenzionálni. Így alakult, hogy a tavasz során sokszor fogunk velük játszani, de hát egyrészt lesznek más kőkemény meccseink is, másrészt én nem összességében, hanem egyenként gondolok ezekre a meccsekre. Mindig a következőre kell felkészülnünk, arra kell koncentrálnunk. És azt sem bánom, ha egyszer-egyszer megszorongatnak bennünket, csak a végén visszaszerezzük az összes trófeát. Ezért hajtok én is a magam részéről, adok bele mindent maximálisan, hogy hozzá tudjak tenni a csapat teljesítményéhez.

(Győri Audi ETO KC)

hird