Kézilabda Live

„Szerencsés vagyok” – Tóth Tímea a visszavonulásáról

Tóth Tímea ragyog. Mosolyog, viccelődik – a legkevésbé sem tűnik úgy, mint aki épp most vet véget annak, ami élete elmúlt húsz évét meghatározta. Pedig az ÉTV-Érdi VSE átlövője épp visszavonul, vagyis még neki is keseredhetne. Azt mondja, történt is ilyen, de elfogadta a sorsát, sőt – lelkesen várja a változásokat, s örömmel gondol vissza egy hosszú és sikeres pályafutásra.

– Váratlanul jókedvű.
– Most már az vagyok. Előre kell néznem, ebből a szituációból kell kihoznom a maximumot.
– De azért hirtelen jött a visszavonulás.
– Éreztem, hogy közeledik az ideje. Az érdi klubvezetőkkel arra jutottunk, hogy eljött az idő, hogy befejezzem. A térdemet augusztusban ismét meg kellett műteni, és naivan azt gondoltam, hat-nyolc hét alatt rendbe jövök, csakhogy hiába foglalkozott vele több gyógytornász is, hiába dolgoztam rengeteget, három hónap lett belőle mire ismét edzeni tudtam. A mindennapokban nem zavar, de élsportra már nem igazán alkalmas, pedig rengeteget dolgoztam vele. Be kellett látnom, hogy vége.
 – Könnyen elfogadta?
– Túlzás lenne állítani. Amikor az edzőm, Szabó Edina először felvetette, hogy így nem biztos, hogy van értelme, meg hogy nem tudok már olyan teljesítményt nyújtani, amivel a pályán segíteni tudom a csapatot, karácsony másnapján egy hónapot kértem tőle, hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét. Három napig bírtam – utána viszont azt kellett mondanom, éppen mielőtt a Népligetben játszottunk bajnokit, hogy tényleg nem megy. Nem akartam szenvedni vagy azt mutatni, mennyire el vagyok keseredve, főleg nem abban a csarnokban, ahol NB I-es játékos lettem, ahol szeretnek és még mindig azt kérdezgetik, nem megyek-e vissza. Meg aztán szeretnék még a gyerekeim után szaladgálni a játszótéren, nem akarok kockáztatni egy újabb sérülést.
NÉVJEGY: TÓTH TÍMEA
Született: 1980. szeptember 16., Zalaszentgrót
Magassága/testsúlya: 182 cm/74 kg Posztja: átlövő
Klubjai: Zalaszentgrót (1995), Pókaszepetk (1995), Caola SE (1996–1997), Herz-FTC (1997–1999), Synergon SE Vác (1999–2000), FTC (2000–2007), Hypo NÖ (2007–2009), Syma Váci NKSE (2009–2010), ÉTV-Érdi VSE (2011–2012)
Nevelőedzője: Tóth István
Edzői: Horváth József, Radványi Tibor, Pál Tibor, Németh András, Szabó Edina
Első válogatottsága: 2002. november 14., Székesfehérvár (Horvátország, 31–27)
Válogatottsága/góljai: 155/488
Legjobb eredményei: olimpiai 4. (2008), olimpiai 5. (2004), vb-2. (2003), vb-3. (2005), vb-8. (2007), vb-9. (2009), Eb-3. (2004), Eb-5. (2002, 2006), Eb-10. (2010), 2xBL-2. (2002, 2008), EHF-kupa-győztes (2006), 2x magyar bajnok (2002, 2007), 2x Magyar Kupa-győztes (2001, 2003), 2x osztrák bajnok (2008, 2009), 2x Osztrák Kupa-győztes (2008, 2009), BL-gólkirálynő (2008), magyar bajnoki gólkirálynő (2010)
– Milyen felszabadultan beszél erről…
– Ha egy hete kérdezett volna, aligha bírom ki könnyek nélkül – idő kellett, míg el tudtam engedni ezt a több mint húsz évet. Volt egy időszak, amikor beültem az autómba edzés után, és hazáig sírtam. A tréningeken tartottam magam, de azért látszott, hogy baj van. Kisfaludy Anett, aki szintén épp sérült volt, írt is nekem, hogy látja, valami nincs rendben, és szívesen segít, ha tud – de mondtam neki, hogy azzal segít a legtöbbet, ha ő felépül és jól játszik. Éreztem én is, hogy nem megy már úgy a játék, ahogy én is elvárnám magamtól, és a testem is jelzett: amíg bennem volt a bizonytalanság, hogy mi lesz velem, fájt mindenem a lábujjaimtól az egészséges térdemig. De amint eldőlt a sorsom, és kimondtuk, hogy vége, szinte azonnal rendbe jöttem. A következő hónapokban meg majd kitapasztalom, hogyan tudnék így is hasznos tagja lenni a klubnak, miben vagyok olyan jó, mint kézilabdában – a konkrét feladatomat még nem találtuk meg, de keressük.
– Mihez lenne kedve?
– Első körben tanulni szeretnék. Nekifekszem az angolnak meg másodéves sportszervezés-hallgató is vagyok, és az edzői papírokat is meg akarom szerezni – szóval tele vagyok tervekkel. És szerencsére a klub mindenben támogat – remek, hogy van hová elindulnom, ellentétben sok sportolóval, és ezért nagyon hálás vagyok.
– De azért nem így tervezte.
– Azt tudtam, hogy a nyáron mindenképp befejezem, bár szerettem volna a pályáról visszavonulni, de így legalább van időm felkészülni a jövőre.
– Mit visz magával a kézilabdából?
– Nagyon sokat kaptam a sportágtól és szerencsés vagyok, hogy ennyi mindent elértem. A maximalizmusom mindenképp megmarad, Érden is csak annyit kértem, hogy olyan feladatokat adjanak, amelyekben hasznosnak érezhetem magam, ahol száztíz százalékot nyújthatok. Az egyetemen is megfenyegettem a csoporttársaimat, hogy mostantól eminens leszek, az első padban ülök majd, és mindent az utolsó betűig megtanulok, nem foghatok semmit arra, hogy nem érek rá, megyek edzeni.

hird